Ebben az életszakaszban én ezt inkább játékos tanítgatásnak nevezném. Ahogyan az embergyerekek is csak 6-7 évesen kezdik az iskolát, úgy a kutyagyerekeket is csak kb. 6-7 hónapos kortól kell igazán nevelni. Persze vannak dolgok, szabályok, amiket már ez előtt el kell sajátítaniuk. Ilyen a szobatisztaság, a pórázon való sétálás, a tiltás, a behívás, a név megtanulása. A szobatisztaságot már említettem, most pedig következzék a többi. Ha minden oltása megvan, akkor elvihetjük egy olyan kutyaiskolába, ahol van kölyökfoglalkozás. Ez játékos formában történik, ráadásul a kicsi találkozhat hasonló korú fajtársakkal, így szocializálttá válik.

A név

Mindig könnyen megjegyezhető, könnyen kimondható nevet válasszunk, ami nem túl hosszú (2-3 szótagú). Tanítása úgy a legcélravezetőbb, ha kimondjuk a kutya nevét, majd adunk neki egy aprócska jutalomfalatot, így a nevét egy kellemes élménnyel fogja társítani. Általában igen hamar megtanulják.

Behívás

Ha a nevét már tudja a kölykök, akkor megtaníthatjuk a behívást. Ez nagyon fontos, mivel adódhatnak olyan helyzetek, mikor a kutyának azonnal ott kell lennie mellettünk. Vigyük a kutyát egy nyugodt helyre, majd szólítsuk a nevén és adjuk ki a gyere vagy a hozzám parancsot. Ha a kicsi azonnal odafut hozzánk, jutalmazzuk meg. Ha nem akar odamenni, akkor kezdjünk el hátrálni, és közben hívogassuk. Esetleg le is gugolhatunk a kutyával szembe, de ne közvetlen közel hozzá.

Séta pórázon

A kiskutyák többsége először bizalmatlanul fogadja a nyakörvet és a pórázt, ezért jobb, ha először csak a lakásban/kertben gyakoroljuk vele. Fontos a fokozatosság. Tegyük fel rá a nyakörvet és a pórázt, majd engedjük szabadon, hogy maga után húzza. Ez ne tartson tovább 5-10 percnél. Naponta többször ismételjük. Néhány alkalom után vegyük kezünkbe a póráz végét és kezdjük magunkhoz hívni a kölyköt, miközben lassan hátráljunk. Ha a kicsi megáll, leül, és nem akar továbbjönni, ne erőltessük, ne rángassuk, ezzel csak rontanánk a helyzeten.

Tiltás

Pfuj! Főleg a kölyökkutyák hajlamosak rá, hogy mindent a szájukba vegyenek, ám nem törődnek vele, hogy az adott dolog veszélyes-e a számukra. Ezért meg kell tanítanunk, hogy bizonyos dolgokat hagyjanak békén. Alkalmazzuk a következő gyakorlatot: vegyünk egy falatka sajtot vagy egyéb finomságot és helyezzük a padlóra. Engedjük oda a kiskutyát. Ha fel akarja szedni, adjuk ki a ''pfuj'' parancsot. Ha sikerülne a szájába vennie, akkor gyengéden, de határozottan nyissuk ki a száját, vegyük ki a falatot és ismételjük a ''pfuj'' parancsot.

Nem szabad

Ha a kiskutyánk valami olyan dolgot készül elkövetni, amit mi nem szeretnénk, határozottan szóljunk rá; nem szabad! Ha éppen rajtakapjuk, akkor a nyakbőrénél fogva gyengéden megrázhatjuk, vagy picit ráüthetünk a fenekére egy összetekert újságpapírral. Bánjunk csínján a testi fenyítéssel, általában elég, ha határozottan rákiabálunk. Ne sokszor használjuk a NEM szót, mert előbb utóbb megfog úgymond ''utálni'' ha minden szavunk nem szóval kezdődik!

Helyedre

Legkönnyebb úgy megtanítani, ha betesszük a kicsit a kosarába és kiadjuk a helyedre parancsot. Néhány alkalom után csak a kosara elé tegyük le és így küldjük be. A jól végrehajtott feladatot jutalmazzuk.

Saját írás, ne másold le!